Titok
Ha megöltök, én százszor meghalok.
Míg vígan költök, hogy éljenek a dalok
Az álmok égi földjén.
A harang értünk szól,
A jászolban nincsenek dicső viadalok.
Míg eszem és testes borokat nyelek,
A végzettől csak időt nyerek.
A föld álmát élem,
Vörös patak a vérem
Szívem, felnőttként is suhanc gyerek.
Naponta újra kezdem a rögös utat,
Zsebemben mindig valaki kutat.
Apróm van csak,
Fej, alatta írás,
Lesz itt sírás: ujjam irányt mutat.
Harang kötele rángatja a karom,
Zúg a torony, pedig nem akarom.
A legelő kiürül,
Egybegyűlik a sok barom
Mert azt hiszi, vár rá a jutalom.
De a szelíd pásztorok is sereglenek,
A templomhoz embereket terelgetnek.
Fellobban a tűz,
Szavuk szellemet űz,
Az anyák magyar gyermeket nevelgetnek.
Ha megöltök, én százszor meghalok,
Míg írok, vigyáznak rám az angyalok.
A kürt édeni szónok,
S míg hozzád szólok,
Lelkem a jegyző, a pecsét így maradok.
Így zárul be az évezredes titok!
postaimre - 2009, október 21. szerda-16:05'33"
Hozzászólás: 0
LAN_COMMENTS