Hír: : TRIANONI VÁDIRAT!
(Kategória: Hirek)
Küldte: postaimre
2010, június 12. szombat-09:08'47"

A trianoni békeszerződés köszönőviszonyban sincs a békével. Ez kemény diktátum volt! Azonban mind az I. Világháború, mind pedig a trianoni diktátum egy bizonyos folyamatnak volt a végkifejlete, de korántsem a vége.
Ezért Magyarország és a magyarok nevében vádolom és kártérítés kifizetésére kötelezem elsősorban a zsidó világszövetséget és jogutódjait, a szabadkőműveseket és jogutódjait, az Antant hatalmak utódállamait Szlovákiát is beleértve, a korabeli sajtók jogutódjait, a Szövetséges és Társult Hatalmak jogutódját, valamint az összes, a trianoni diktátum végrehajtásában résztvevők leszármazottait.


Mindezen túl követelem Magyarország eredeti határainak visszaállítását, a magyarok állampolgárságának automatikus visszaadását, és az országot ért hatalmas károk 90 éves kamatos kamattal történő visszafizetését euróban.
Valaki, az ezernyolcszázas évek második felében a következő kijelentést tette, mely talán kezdete volt a további eseményeknek:
"Hitsorsos testvérek! Nincs az egész világon egy darabka föld sem, melyet könnyebben uralmunk alá hajthatnánk, mint Galícia és Magyarország. E kettőnek biztosan a miénknek kell lenni."
Továbbá a következő beismerő kijelentések láttak napvilágot, melyek egyértelműsítik az érdekeket, a következményeket pedig tudjuk:
• Goldwin Smith az Oxford Egyetem történelem tanára, 1881. októberében:
“Fajunkat emberiség-feletti ténynek tekintjük. Végső célunk nem a más népfajokkal való egyesülés, hanem a felettük való hódító győzelem.”
• Oscar Levy, ‘The World Significance of the Russian Revolution’ (Az orosz forradalom világra szóló jelentősége) című könyv előszavában írja:
“A modern Európában alig van olyan esemény, amelyet ne tudnánk visszavezetni a zsidókhoz. Mi zsidók manapság a világ pusztítói, hóhérai, lázítói és megtévesztői vagyunk.”
• Mensdorf gróf (1918) osztrák követ Londonban:
“Az első világháborút Izrael készítette elő, amit meg is nyert. Sikeres volt, általa jobbra fordult a sorsunk és még hasznot is húztunk belőle. Így álltunk döntő bosszút a kereszténységen.”
• The Jewish World, London, 1919. 01.16 - “A nemzetközi zsidóság Európára kényszerítette a háborút, hogy megszerezze az aranykészlet nagy részét, és azzal megalapozza a zsidó világot.”
• Marcus Eli Ravage írja a Century Magazine 1928. januári számában:
“Mi zsidók minden háború mögött ott vagyunk. Nemcsak az oroszországi, hanem a történelem nagy forradalmai mögött is. Elképzeléseink, hangulatkeltéseink és szellemünk ellenállhatatlan nagyságának köszönhetjük a sikereket.”
„A szovjet közléseiből tudjuk, a pánszlávisták hogyan és mennyit fizettek a francia sajtó lefizetésére, hogy milyen összegekkel vásárolták meg a francia sajtót. (...)
Pontos statisztika szerint az alábbi összegeket folyósították: 1904-ben 935.785 arany frankot, 1905-ben 2.014.161, 1905-től 1911-ig 7.894.360, 1912-ben 882.140, 1913-ban 1.102.500 frankot. Ebből 374.000 frankot Izwolszky adott át "borítékok"-ban. 1914-ben 1.025.000, 1915-ben 931.000, 1916-ban 1.153.225 arany frankot. Ebből 100.000 frankot az "Agence des Balkans" kapott, míg 475.000 frankot ugyancsak Izwolszky folyósított ismét "borítékban". (Orosz feketekönyv II. kötet, Orosz Diplomáciai Levéltár. - D. S. Sazonov: Sechs schwere Jahre.)
A megvesztegetési versenyben Szerbia sem marad el a cári kormány mögött. Nagy összegek vándorolnak a francia propagandára. 1909-től 1912 végéig Szerbia az orosz kormánytól kapott előlegből 275.000 arany frankot fordított erre a célra. Ebből az összegből a "Journal des Débats" és a "Temps" együttesen 150.000 frankot kap. 1913-ban 700.000 frank a sáp, amelyből 230.000 frank a "Temps" és az "Agence des Balkans" között oszlik meg. 1914-ben 760.000 frankból 437.000 frank jut a "Temps"-nek és az "Agence des Balkans"-nak, 45.000 a "Figaro"-nak, 15.000 a "Radical"-nak, 50.000 a "Journal" igazgatójának, Charles Humbertnak és 60.000 a "Journal des Débats"-nak. (Stefanovics táblázata.)
Stefanovics - Szerbia volt párizsi ügyvivője - úgy véli, hogy a béketárgyalások idejében a vesztegetési összegek megtízszereződtek, amikor is a szerb delegáció egészen nyíltan fizetett. (...) „
Tehát 1914. júliusában, a fent említett újságok félrevezették a francia parlamentet és a népet, amikor azt állították, hogy a háború már elkerülhetetlen.
„Sőt a zsidó merészség már annyira is ment, hogy 1912. április 27 és 28-án a szabadkőműves nagygyűlésen egyenesen bejelenti - az 1919-ben 7 évvel később csakugyan bekövetkezett - kommunizmus rablását és gyilkolását, amidőn dr. Soltész Adolf nyíltan kijelenti, hogy: "Ezt a két erős fogantyút, (l. i. a tanítóságot és polgári szervezést) kemény marokkal kell
megragadnunk és elbocsátanunk nem szabad, amíg ki nem emeltük velük sarkaiból a mostani Magyarországot". - (Lásd: a "Kelet" 1912. május 10-i számát.) - Majd így folytatja: "Nemcsak a magyar szabadkőművesség térképe fog rövid néhány esztendő alatt megváltozni, hanem egész Magyarország arculata, társadalmi és gazdasági struktúrája is" - És emlékezzünk vissza, hogy 1919-ben, tehát hét évvel később, a kommunizmus őrületében a zsidó és megrészegített keresztény tanítók és tanárok, valamint a liberális, demokrata és radikális szervezkedések nem csekély szerepet játszottak.”
„Lásd a zsidó világszövetség párizsi vezérkarának felhívását a "Ruskij Invalid" című orosz lapban 1916. december 30-án: "Hitsorsos testvérek! Nincs az egész világon egy darabka föld sem, melyet könnyebben uralmunk alá hajthatnánk, mint Galícia és Magyarország. E kettőnek biztosan a miénknek kell lenni."
"Szedjétek össze minden erőtöket, hogy ez országokat teljesen birtokba vehessék. Szorítsátok ki onnan a keresztényeket és ügyeljetek arra, hogy ami még a keresztények birtokában van, az a ti kezetekbe kerüljön."
Amennyiben e célra nem állana rendelkezésetekre elegendő pénzösszeg, a mi szövetségünk gyűjtéseket rendez és annak gyümölcse a mi pénztárunkba folyik be, hogy Magyarországot és Galíciát a keresztény lakosság kezéből kiragadjuk és a mi kizárólagos tulajdonunkká tegyük.”
Ennek értelmében és szellemében megkezdődött egy olyan hatalmas és aljas háttér munka, melynek során már jóval az I. Világháború előtt aljasabbnál aljasabb történésekre került sor. A háttérből irányítva megkezdődött a pánszlávisták területszerzési törekvéseinek elősegítése, és az az aljas propaganda, mellyel mind a közvéleményt, mind pedig Európa népeinek véleményét a világháború felé sodorta. Ugyanakkor a trianoni határozathozatal közvetlen körülményei a kulisszák mögött végbement események - szalonokban és szállodaszobák mélyén... - a nyilvánosság előtt rejtve voltak. Titkos egyezmények, politikai határozatok jöhettek létre. A félrevezetett, befolyásolt, megvesztegetett, tudatlan politikusok, akiket a pánszlávizmus maga mellé állított, létrehozhattak bármilyen igazságtalan döntést. A félrevezetett tömegek még támogatták is javaslataikat. Ez volt a valóság, nemcsak a francia nép körében, hanem Európa-szerte. Ha általánosan ismert lett volna az az adathalmaz, amely a cári Oroszország megszűnése után a cári levéltárból napvilágra került, a trianoni döntés soha sem valósul meg.

„A továbbiakban a Szerződés létrejöttében és a Szerződés megkötése utáni időszakban hivatalban lévő politikai személyiségek véleményét idézem:

David Lloyd George brit miniszterelnök a Londonban, 1928. október hó 4-én előadott beszédében kijelentette: „a teljes okmány- és adattár, amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát, amely végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt.” A fentiekről David Lloyd George az emlékirataiban szól.

Henry Pozzi 1933-ban megjelent írásában kifejezetten felveti a tárgyalófelek felelősségét. Lord Newton szerint „a nagy békebírák nem ismerték azon nemzetek néprajzának, földrajzának és történelmének alapelemeit, amelynek sorsát rendezniük kellett.”
Robert Cecil angol delegátus szerint „a Népszövetséget azon célból hozták létre, hogy „időről időre határrevíziót eszközöljön.”

Nicolson Harold, aki a Békekonferencián jelen volt, 1933. évben a következőket írta: „Magyarország feldarabolása oly módon történt, hogy az érdekelt lakosság véleményét senki sem vette figyelembe.”

Az angol diplomata „Peacemaking” címűkönyvében több érdekelt államférfi véleményét is összegzi, amikor a következőt jegyzi fel: „az uralkodó gondolat az volt, hogy az elért béke rossz és alkalmazhatatlan, a béke az intrikának és a kapzsiságnak az eredménye, és ez a béke inkább előkészíti a háborút, mint azt megakadályozná.”

Nitti, aki az olasz kormány nevében szólott, a békefeltételeket azért tartotta elfogadhatatlannak, mert Magyarország szétdarabolása esetében a szláv túlsúly ellen nem látott semmiféle erőt. Nitti kitért arra is, hogy Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiával, nem pedig Magyarországgal harcolt.
A későbbi amerikai nagykövet, Bullit, a következőket írta Wilson elnöknek: „Én csak egy vagyok azok a milliók közül, akiknek bizalmuk volt Önben. Mi azt gondoltuk, hogy Ön egy pártatlan és igazságos békét akar. Ennek ellenére a területi feldarabolásoknak népek lettek az áldozatai, és ez magában hordja egy háború csíráit. A Békekonferencia rendelkezései bizonyos, hogy újabb nemzetközi összeütközéseket élez fel. Saját népe és az emberiség érdekében az Egyesült Államoknak kötelessége, hogy megtagadja ennek az igazságtalan békének az aláírását.”

Itt kell említeni Ionel Bratinau román miniszterelnök 1920. július hó 1. napján Bukarestben elhangzott nyilatkozatát:
„nem nyughatunk addig, amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddig, amíg Magyarországban az életképességnek szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük.”

A Trianoni Békeszerződés tárgyalása során több esetben felvetődött, hogy Romániát tekinthetik-e a tárgyaló felek szövetséges államnak. A Franciaországot képviselő Tardieu és Berthelot voltak azok, akik nem kis nehézségek árán érték el azt, hogy az Antant nagyhatalmak Romániát hadviselő államnak ismerjék el. Maga Clemenceau miniszterelnök nyilatkozta, hogy „a szövetségesek megegyeztek abban, hogy Romániát ismét szövetséges
hatalomnak tekintik, és a Konferencián e szerint kezelik”, tehát a szövetségesek Romániának ugyanolyan számú küldöttséget engedélyeztek, mint Belgiumnak vagy Szerbiának, vagyis azoknak az államoknak, amelyek a háború kezdetétől annak befejezéséig harcoltak Németország - Ausztria-Magyarország ellen.

Történelmi tény, hogy a magyar delegáció a Béketárgyalásokon nem vehetett részt. Csupán akkor volt jelen, amikor a meghozott ítéletet, határozatot a részére kézbesítették. Ekkor közölték a magyar delegációval, hogy csak akkor lehet tagja a Népszövetségnek, ha a határozatot tudomásul veszi.

A magyar delegáció a kényszerítő körülmények hatása alatt írta alá a Békeszerződést. Ez az aláírás, mivel a kényszerítő körülmények hatására történt, mind a nemzetközi jog, mind pedig a bírói joggyakorlat értelmében érvénytelen.”
Megjegyzés: Sem Franciaország parlamentje, sem az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa a mai napig sem ismerte el a trianoni békeszerződést.
A korabeli dokumentumok és nyilatkozatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy csalás, megtévesztés, félrevezetés, és korrupció áldozatává vált Magyarország.

Ez mind alátámasztja, hogy jogtalan volt az egész trianoni „békeszerződés” eljárási módja, főleg, ha figyelembe vesszük az ezt megelőző aljas propagandát, valamint az alattomos háttérmunkát.
Bár a nagy többség országunk széttrancsírozását tudja és tartja felháborítónak, mégis a zsidók általi korrupció az, amely a szakadékba sodorta hazánkat. Evidens, hogy ennek fényében ebbe beletörődni soha nem lehet.
A II. Trianon
Az Imrédy Béla magyar miniszterelnök halálos ítéletét kimondó perben a közvádló szerepét betöltõ Sulyok Dezsõ, akit abszolút választási gyõzelmének birtokában pártja – a Kisgazda Párt – miniszterelnökké jelölt, 1946. február 8-án beszédet mondott a Nemzetgyûlésben. A jobboldali elhajlással nem vádolható politikus követelte, hogy a párizsi béketárgyalásokra utazó magyar küldöttség kérje a trianoni béke néprajzi tévedéseinek helyreigazítását és a magyar határok mentén idegen impériumok alatt egy tömbben élő magyaroknak az általuk lakott területekkel együtt Magyarországhoz való visszacsatolását. Beszédének ez a része viharos erejű, vad ellenkezést váltott ki a kommunistákból. Sulyok így ír errõl: „Mint kígyó sziszegett felém az egész mezőny, melyben kommunisták ültek. Elneveztek sovinisztának, háborús izgatónak, revizionistának …”[i]
Ezek után a kisgazda többségű, de mégis kommunisták uralta „magyar” kormányt olyan delegáció képviselte a párizsi béketárgyalásokon, amelynek tagjai – igen kevés kivétellel – nem értették a dolgukat, vagy nem akarták Magyarország érdekeit védeni.[ii]
Fontos iratokat, melyek egészen új megvilágításban tüntették volna fel a magyarság háborús szereplését, a külügyminisztérium egyik szobájából, ahol össze voltak gyűjtve, egy kommunista külügyi tisztviselõ utasítására kihordták egy WC-helyiségbe. Ott egymásra szórták, és hónapokon keresztül hagyták pusztulni anélkül, hogy bármit is felhasználtak volna belőlük a magyar nép igazának megvilágítására.[iii]
A békét letárgyalták. Egy csomó magyar marxista az állam pénzén néhány hónapig jól élt Párizsban, és annyit ártottak népünknek, amennyit csak tudtak.[iv]
1947. február 10-én a Szövetséges és Társult Hatalmak elfogadtatták Magyarországgal azt a békét, amely Trianonhoz képest újabb színmagyar területektől fosztotta meg az országot, és a Szovjetunióval szemben 200 millió USD, Csehszlovákiával és Jugoszláviával szemben 100 millió USD hadisarc megfizetésére kötelezte.
De nézzünk a békeszerződés szövege mögé.
1. A II. világháborúban hadat viselő népek közül arányaiban a legnagyobb emberveszteséget a magyar nemzet szenvedte el: összlélekszáma 15%-át. A háborús cselekményekben 780.000-en hunytak el, szovjet hadifogságban 300.000-en, a holocaust megsemmisítő táboraiban Magyarországról és Észak-Erdélyből együttesen 300.000-en. Kárpátalján meggyilkoltak és elhurcoltak 100.000 magyart. Délvidéken lemészároltak 40.000 civilt, Felvidéken „eltűnt” 200.000, Erdélyben 270.000 magyar. Összesen több, mint 2 millió lélek![vi]
2. A Szovjetuniót Hitler oldalán elsők között fegyverrel megtámadó, és a zsidótörvények elfogadásában élenjáró Szlovákia – amelynek parlamentjében e törvények ellen egyedül az ötven évvel ezelőtt mártírhalált halt Esterházy János szavazott nemmel – a győztesek oldalán ülhetett tárgyalóasztalhoz.(!?) Ezt az általa soha nem remélt és kizárólag a békekonferencia magyarellenességével magyarázható helyzetet kihasználva újabb területi igényeket jelentett be. Miután éléskamrának már Versailles-ban megkapta a színmagyar Csallóközt, most Párizsban újabb öt magyar települést követelt magának Pozsony alatt, hídfőállásként a Duna bal partján: Rajka, Bezenye, Dunacsúny, Horvátjárfalu és Oroszvár. És a békecsinálók ez utóbbi hármat oda is ítélték neki.[vii]
3. A magyar nemzet legdurvább arculcsapásaként a csehszlovák küldöttség hivatalos jegyzékben kérte a békekonferenciától a Szent Korona eltávolítását Magyarországról, és ENSZ protektorátus alá helyezését egy távoli országban, hiszen amíg Magyarországon van, a nemzet ereje megtörhetetlen.[viii] Ez a javaslat alighanem csak azért nem került be a béke végleges szövegébe, mert akkor már a Szent Korona az országtól távol, az amerikai hadsereg fogságában volt, és maradt még több mint negyven éven át.
4. Miután 1946. januárjában és februárjában az embertelen és jogtalan lakosságcsere során, csattogó hidegben, a Duna befagyott jegén áthajtottak több tízezer felvidéki magyart, Magyarország a kitelepített magyarok ottmaradt vagyonával fizette ki a Csehszlovákia számára megítélt hadisarcot, és a párizsi békében kötelezettséget vállalt a kárpótlásukra. 2007. február 10-én telt hatvan éve, hogy a kommunista, majd a „rendszerváltó” Magyarország – alkotmányos kötelességét elmulasztva – nem kárpótolta azt a százezer áttoloncolt felvidéki magyart, akiknek ottrekedt vagyonával fizette meg azt a hadisarcot, amelyen a tízmilliós összlakosságnak kellett volna osztoznia.
Azt, hogy a „rendszerváltó” Magyarország mily távol áll a jogállamiságtól, jól érzékelteti az Alkotmánybíróság két semmibe vett határozata. A taláros testület először a 37/1996. számú határozatában mondta ki a kárpótlás elmaradásának alkotmánysértő voltát, és 1997. június 30-ig adott határidőt az Országgyűlésnek a mulasztás pótlására. Hét év múltán, a 45/2003. számú határozatával az Alkotmánybíróság megállapította a továbbtartó alkotmánysértést, és 2004. június 30-ig szabott új határidőt annak megszüntetésére. Máig tartóan – mindhiába! A jogosultak többsége talán már nem is él.[ix]
5. A párizsi béke – a trianonitól eltérően – nem rendelkezett az elcsatolt magyarok állampolgárságáról. Így tehát mindazok, akik 1938 és 1941 között visszanyerték magyar állampolgárságukat, a párizsi békét követően is megőrizték azt. Sem az 1945. januári moszkvai fegyverszüneti egyezmény, sem a párizsi béke, sem az 1948-as magyar állampolgársági törvény nem fosztotta meg őket magyar állampolgárságuktól. Gondoskodott erről azonban a kádári rendszer, amely 1961-ben Csehszlovákiával, majd a Szovjetunióval, végül pedig 1979-ben a ceausescui Romániával kötött olyan kétoldalú államközi egyezményt, amely a trianoni formulával élve automatikusan megvonta a magyar állampolgárságot azoktól, akik egy éven belül nem telepedtek át Magyarországra. Egy kivétel azonban akadt. Az egykori Jugoszláviával ilyen államközi egyezmény soha sem született. Így tehát a Bácskában, Dél-Baranyában és Muravidéken élő délvidéki magyarok máig magyar állampolgárok. Lappangó magyar állampolgárságuk tény, amit hatvan év múltán is szenvtelenül tagad a „magyar” állam.[x]
6. A párizsi béketárgyalásokon nem esett szó a magyarság ellen 1944. őszén elkövetett genocídiumról, az emberiség ellen elkövetett, soha el nem évülő bűncselekményekről. Nem esett szó a szolyvai Magyar Auschwitzról, ahol darált üveget kevertek a tábor lakóinak eledelébe, ily módon gyalázatos kegyetlenséggel meggyilkolva és egyetlen tömegsírba temetve 18.000 magyar hadi- és polgári foglyot.[xi] Nem esett szó a Délvidéken ártatlanul megkínzott és lemészárolt 40.000 magyar hadifogoly katonáról, katolikus papról, védtelen polgárról.[xii] De hallgattak az Erdélyben Szárazajtán, Gyantán, Magyarremetén, Kishalmágyon kivégzett polgári lakosokról, a földvári haláltábor áldozatairól is. Miként hallgattak a Felvidéken dobsinai otthonukba utazókról, akiket a prerovi állomáson kiszállítottak a vasúti kocsikból, majd a mintegy 200 asszonyt és gyermeket halomra lõtték, és amikor a töltények elfogytak, a még élõ gyermekeket megfojtották, vagy lapáttal agyonverték.[xiii] És hallgattak arról a kilencven, harci cselekményekben még részt nem vett, tizenéves csíki leventérõl, akiket Pozsony mellett Ligetfaluban tarkólövéssel gyilkoltak meg – a háború befejeztével, útban hazafelé.[xiv]
Csonka-Magyarország fővárosát, Budapestet négy hónapig ostromolták a szovjet csapatok, míg hatvankét évvel ezelőtt, az 1945. február 10-én, a budai várból indított kitöréskor két nap alatt 60.000 várvédő vesztette életét.[xv] A megszálló szovjet csapatok lerombolták a magyar állam szimbólumát, a Szabadság téren álló Ereklyés Országzászlót, és végigprédálták az országot, megerőszakolva közel egymillió magyar lányt és asszonyt.[xvi]
Majd második alkalommal a Szovjetunióval szemben 200 millió USD, Csehszlovákiával és Jugoszláviával szemben 100 millió USD hadisarc megfizetésére kötelezte Magyarországot.
A Szerződést aláíró államok közül több országnak a helyzetében változás állott be:
- A Szovjetunió, mint egységes állam megszűnt.
- Jugoszlávia, mint a Szerződést aláíró egyik állam a korábbi formájában megszűnt létezni.
- Csehszlovákia, mint egységes állam ugyancsak megszűnt.
A változások miatt a Szerződés jogi formájában sem tartható fenn.
A ma élő magyarok többsége tudja és érzi, Trianon magyarellenes diktátum volt. A párizsi béke sokakban úgy élt, mint békeszerződés. Kilencven év múltán ki kell mondanunk:
Diktátum volt a párizsi béke is: II. Trianon.
Pedig a trianoni "békét" rabló jellege, és szörnyű igazságtalansága miatt sohasem ratifikálták a nagyhatalmak, sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok. Magyarország szétszaggatását a nagyhatalmak a párizsi béke, a II. Trianon nyomán pecsételték meg.
Összefoglalva, bizonyíték, hogy a korabeli dokumentumok tanúsága szerint Magyarország mind az első, mind pedig a másodiknak mondható Trianoni Diktátum aljas háttérmunka és főleg korrupció áldozata lett. Mind a nemzetközi jog, mind pedig a bírói joggyakorlat értelmében érvénytelen.”
A Trianoni szerződés elfogadásakor Magyarországot az I. világháborúban való részvételéért büntették meg. A Párizsi Békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II. világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét szerződés kollektív büntetésről rendelkezett, ami a nemzetközi jog alapján elfogadhatatlan.
Összességében megállapítható, hogy mind a Trianoni, mind a Párizsi Békeszerződés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt területen élő magyar állampolgárok sérelmére 1920. évtől kezdődően olyan bűncselekmények elkövetése történt, amelyek a nemzetközi jog alapján nem évülnek el.
Ennek értelmében azonnali hatállyal vissza kell állítani az eredeti állapotot mind a határok, mind pedig az állampolgárság vonatkozásában. A magyar területek magyar lakosságának állampolgársága nem megadás kérdése, hanem az eredeti állapot visszaállítása kötelesség, ez vitatéma és szavazgatás kérdése nem lehet.
Az eredeti állapot visszaállítását, valamint veszteségeink visszafizetését követelem Magyarország nevében a zsidó világszövetségtől
• “A modern Európában alig van olyan esemény, amelyet ne tudnánk visszavezetni a zsidókhoz. Mi zsidók manapság a világ pusztítói, hóhérai, lázítói és megtévesztői vagyunk.”
• “Az első világháborút Izrael készítette elő, amit meg is nyert. Sikeres volt, általa jobbra fordult a sorsunk és még hasznot is húztunk belőle. Így álltunk döntő bosszút a kereszténységen.”

az összes Antant utódállamtól Szlovákiát is beleértve, kommunista utódpártoktól, a párizsi jogutód sajtóktól, mellyel a következő veszteségek érték Magyarországot:
Haditengerészetüket ért kár színaranyértékben:
- hadihajó 60.000 kg színarany
- hajógyári anyagok, iparcikkek, gépek 480.000 kg
- hadikórházak, hidrográfiai hivatalok, hadiakadémiák 300.000 kg
- hadikikötői felszerelések 10.000 kg
- 801 db hajó 80.000 kg
- Fiume kikötő felépítésének értéke 21.300 kg
- Fiume kikötő ingó és ingatlan értéke 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatoknak nyújtott segély összege 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatok vagyona 7.785 kg
- összesen 974.085 kg színarany-érték.
(Az adatok dr. Juba Ferenc tengerészkapitány-történész szakértő adatain alapulnak.)
További veszteségek:
- az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája,
- a szénbányák 80 %-a,
- az erdők 90 %-a,
- vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények,
- a felbecsülhetetlen értékű műkincsek,
- Fiume, az egyetlen tengeri kikötő elvétele,
- az összes tengeri és folyami hajók.
Mindezen kívül az alábbi összegek kifizetésére kötelezték még Magyarországot:
Oroszország részére 200 millió USD,
Jugoszláviának 50 millió USD,
Csehszlovákiának 50 millió USD.
1947. február 10-én a Szövetséges és Társult Hatalmak elfogadtatták Magyarországgal azt a békét, amely Trianonhoz képest újabb színmagyar területektől fosztotta meg az országot, és a
• Szovjetunióval szemben 200 millió USD,
• Csehszlovákiával és
• Jugoszláviával szemben 100 millió USD
hadisarc megfizetésére kötelezte Magyarországot.
Továbbá kártérítésként követelem Magyarország nevében mindezen hadisarc euróban történő visszafizetését a zsidóktól, kommunistáktól, az utódállamoktól, Szlovákiától, valamint a közvéleményt megtévesztő párizsi jogutód médiáktól 90 évi kamatos kamattal.
Összefoglalva, a fent leírt beismerések, nyilatkozatok a korabeli dokumentumok alapján is érvénytelenség következtében a Magyar Népet jogorvoslat illeti meg.
TKE
Források és bővebb információk:
- Link -
- Link -
- Link -
- Link -
- Link -
Ajánlás:
- Link -
- Link -
- Link -
Cion bölcsei teljes anyag
****************************************************************
Mire számíthatunk még?
Végül, de nem utolsósorban ugyan csak elgondolkodtató, s ezért mindenkinek tudni kell következőkről, főképpen azért, hogy mire számíthat még az emberiség. az eddigi és jelenlegi (Gázai övezet) eseményeket ismerve.
Az egykori cionista világkonferenciáról Riasztó prognózis.
1952. január 12-én a világ zsidó cionista vezetői zsidókonferenciát tartottak Budapesten, mely konferencián beszéded adott elő a Rabbi Emanuel Rabinovich. Eustus Mullins úrnak, a világügyek egyik kiváló diákjának kezébe került e beszédnek egy titkos másolata.

A példányt csak megbízott zsidó-cionista vezetőknek lett volna szabad kiosztani. Egy volt bolgár diplomata, aki szakított a kommunistákkal és budapesti barátoknál bujdosott, eljuttatott egy példányt Mullins úrhoz. Később ennek a beszédnek egy másolata Hamburgba lett csempészve Mullins úr és európai barátjai által.

Mullins úr jelenti, hogy személyesen találkozott a volt bolgár diplomatával. ő könyörgött Mullins úrnak, hogy rögtön ossza széjjel ezt a beszédet. Közleményében Mullins úr ezt mondja: ’őszintén remélem, hogy az amerikai népnek egy jobb képet fog adni az ellenük szegődő erőről.’

Fontos részletek a beszédből, melyet Rabbi Rabinovich adott elő, 1952. január 12-én Budapesten, a zsidó vezetői konferencián:

„Ide voltak hívva, hogy átvizsgáljuk az új programunknak főpontjait. Amint tudjátok, reméltük, hogy húsz évünk lesz háború között, ez idő alatt konszolidálnánk II. világháborúban szerzett nyerseségeinket, de emelkedő számunk bizonyos fontos területekben ellentétet kelt fel, és most minden rendelkezésünkre álló eszközzel a III. világháborút muszáj előidéznünk.

A cél amelyért 3000 éven keresztül összhangban küzdöttünk végre elérhető és mert beteljesülése oly nyilvánvaló, javunkra lenne erőfeszítésünket és óvatosságunkat megtízszeresíteni. . . Biztosan ígérhettem hogy tíz éven belül fajunk igazságos helyét fogja elfoglalni a világban, és minden zsidó király lesz, mindenki más pedig rabszolga.

Emlékeztek az 1930-as években levő kampányunknak sikerére, mely egy időben amerikai-ellenes érzéseket idézett elő Németországban és német-ellenes érzéseket Amerikában, s mely kampány a II. világháborúban jutott tetőpontjára.

Öt éven belül programunk eléri célját a III. világháborút, mely rombolásában minden előbbi küzdelmet túlhalad, Izrael, persze semleges marad és mikor mindkét oldal kimerült és elpusztult, beküldjük Irányító Bizottságunkat, mely döntőbiráskodni fog. Ez a háború mindörökre véget vett a nem zsidó nép elleni küzdelmünknek.

Nyilvánosságra hozzuk az ázsiai és afrikai fajokkal való azonosságunkat. Állítom hogy a fehér gyermekeknek utolsó generációja most születik. Az Irányító Bizottságunk, a béke és a fajok-közti feszültségek megszûntetésének érdekében megtiltaná a fehéreknek fehérekkel való párosodását. A fehér nőknek sötét fajú férfiakkal kell élniük, a fehér férfiaknak fekete nőkkel. Így a fehér faj el fog tûnni, mert a sötét és fehér keveredése a fehér ember végét jelenti, és a legveszélyesebb ellenségünk csak egy emlék marad.

Egy tízezer évig tartó béke és bőség korszakában a Pax Judaicába fogunk belépni és fajunk vitathatatlanul fog uralkodni. Kiváló értelmiségünk fogja lehetővé tenni a sötét emberek feletti vezérkedésünket.”

Kérdés az összejöveteltől: „Mi lesz a különböző vallásokkal a III. világháború után?”

Rabinovich: „Nem lesz kereszténység. Egy papi osztály létezése csak állandóan veszélyeztetné uralkodásunkat és egy utólétben való hit, lelki erőt adna sok országban levő kiengesztelhetetlen elemeknek, mely lehetővé tenné ellenállásukat. Azonban megtartjuk a judaizmus szertartásait és szokásait faji törvényeinknek jeléül, továbbá, egy zsidó sem esküdhet fajunkon kívül és egy idegen sem fogadunk be közénk.

Lehet, hogy a II. világháború kegyetlen napjait, amikor kénytelenek voltunk feláldozni népünknek egy részét a hitlerista banditáknak, meg kell ismételnünk, ahhoz, hogy megfelelő igazolásunk és tanunk legyen az amerikai és orosz vezetőknek törvényes tárgyalásához és kivégzéséhez, mint háborús bûnözők. Biztos vagyok, hogy kevés előkészület kell ehhez a feladathoz, mert áldozás volt mindég népünknek jelszava, és egy pár ezer zsidónak halála kis ára a világuralomnak.

Hogy meggyőzzelek benneteket az uralkodás bizonyosságáról hadd mutassam, hogy fordítottuk a fehér ember találmányait saját maga ellen. Nyomdagépei és rádiói kívánságainknak szóvivői és nehéz ipara azokat a szerszámokat gyártja, melyekkel Ázsiát és Afrikát saját maga ellen fegyverezi fel.

Tehát a világgyőzelem látásával előttetek, menyetek vissza országotokhoz és erősítsétek meg jó munkátokat, addig a kötelező napig, amikor Izrael leleplezi magát minden dicsőségben, mint a világ világossága.”

Fordította K.I.

Ez az okirat a Christian Nationalist Crusade által van szétosztva, Gerald L. K. Schmidt úr, Nemzeti Igazgató.
[Forrás: Magyar Élet, Torontó, 1982. november]
Ajánlás:
- Link -
Meglepő adatok Izrael-Palesztina
Kiszivárgott videó: így "demokratizál" Izrael nagy testvére Irakban (18+)
Videók :: 2010-04-25. 17:38
Utcán sétálókat lőnek helikopterből halomra. Tovább »
- Link -

A zsidócsahos




Ezen hír származási helye: Posta Imre archiv weboldala
( http://serverdomain.info/pi/archiv/news.php?extend.1973 )